Az élet azt gondolom mindig is más volt vidéken, mint egy kisebb vagy nagyobb városban. Egy kis falu közössége sokkal jobban ismeri egymást és ha kell, akkor gyorsan terjednek a hírek, talán néha túl gyorsan is, a pletykák pedig, amiknek nyilván általában semmi valóságtartalma nincsen, ha lehet ilyet mondani, még gyorsabban. De hát ugye mindennek van előnye és hátránya. Én sokkal jobban szeretek ebben a faluban lakni, mint a városban szerettem, ahol személytelenül éltünk, sokszor még a mellettünk élők nevét se tudtuk. Ez sokszor jó – gondolja az ember – mert hát legalább nyugton lehet a nap végén, de hát valahogy ezért is személytelenedett el az ember élete ilyen mérhetetlen módon.
Abban a kis faluban, ahova nemrég a családommal leköltöztünk tényleg csupaszív emberek laknak. Teljesen egyértelmű, hogy sokkal jobban odafigyelnek a másikra, mint az a városban jellemző volt, és sokkal segítőkészebbek is. Nem is olyan régen ugyanis az egyik bácsinak a traktorja teljesen tönkrement. Már egy nagyon régi darab volt, de nagy becsben tartotta, hiszen számtalan dolgot azzal csinált a kis farmján, az állatokkal kapcsolatban is, és számtalan embernek segített is. Mindig ingyen segített a házaknál a földmunkákban és hát a helyi szüreti bálról sem hiányozhatott.
Akármilyen furcsa is ezt hallani – persze a szó jó értelmében véve – a falu apraja nagyja gyűjtésbe kezdett, mert látták, hogy itt bizony nagy a baj, a traktort nem lehet javítani, és újra van szükség, de a pénz nem lesz ehhez elég. Jó kis összeg gyűlt össze, én pedig vállaltam, hogy megnézem a traktor kínálatot az Odisys termékeit tekintve, mert ők tényleg megbízhatók és jó áron is adják ezeket. A régi traktort a bácsi eladta alkatrésznek, a falu által gyűjtött pénzzel együtt pedig tudott venni egy másikat, amelyik tovább szolgálhatja. Amikor beszélgettem a helyiekkel elmondták, hogy teljesen természetes volt, hogy ki mennyit tud belead, mert ő sosem kért pénzt semmilyen munkáért náluk, még a benzin árát sem. Így legalább minden a helyére került, és még mindig nem fizetett egy ember sem annyit amennyit kellett volna, csak amennyit tudott. Én azt gondolom, hogy ezekért a dolgokért éri meg a vidéket keresni, messze a nagyváros zajától.